Táncmeditáció
A táncok ősidőktől fogva biztosították az ember kapcsolatát a természettel, a felsőbbrendű énnel, a szellemvilággal.
Táncolt a sikeres vadászatért, az esőért, a bő termésért és tánc kísérte az élet - számára - nagy misztériumait, a születést és a halált.
Az ismétlődő, ritmusos mozdulatok juttatták el az embert abba a meditatív állapotba, amelyben isteni lényével egyesülhetett.
Ezt az állapotot elérhetjük egy tempós - gondoljunk pl. a magyar táncokban sokszor látható beforgatós figurákra, a szufik kerengő derviseire vagy a görögök "szirtosz" körtáncára - vagy egy lassú mozdulatsor ismétlésével is - ilyen lehet a kínai Tai Chi vagy az indiai jóga.
A modern ember újra felfedezte a táncban, mint meditációs eszközben, meditációs tevékenységben rejlő lehetőségeket.
A tánccal könnyebb a mindennapok feszültségeit feldolgozni, betegség esetén felgyorsulhatnak a szervezet öngyógyító folyamatai.
A táncmeditáció jellemző stílust nélkülöző szabad tánc. A táncos kötöttségek nélkül építkezik - a test-lélek-szellem
tökéletes harmóniájában - mindabból a mozdulatkincsből, amit élete során összegyűjtött, illetve, ami a tudata mélyéről, az
ősi mozdulat-emlékekből a felszínre tör.
Ebbe a "kincsbe" beletartozhatnak olyan, egymástól látszólag távol álló mozdulat-elemek, amelyeket a spanyol flamencóban, az
orientális táncban (hastáncban) vagy a kínai Tai Chi-ban fedezhetünk fel.
Minden tánc, amely a lélek pillanatnyi hangulatát tükrözi, egyszeri és megismételhetetlen. A produkció a színpadon születik, és
végső formáját a zene kiváltotta benyomások adják. Az alkotói folyamatot a néző reakciói is befolyásolhatják.
A mozdulatokat nem a tudatos én alakítja, azok a meditáció, a befelé fordulás eredményét jelenítik meg.
Ezt a szellemiséget a XX. század elején Isadora Duncan, a modern tánc egyik megteremtője így fogalmazta meg: „... A jövő táncosa olyan lesz, hogy teste és lelke harmonikusan ölelkezik, és a test mozgása lesz ennek a léleknek a természetes nyelve... A táncos nem nemzethez fog tartozni, hanem az egész emberiséghez...”
Hiszen a tánc olyan velünk született képesség, amely benne lakozik minden emberben. Bármely zenére ösztönösen mozdul a test.
Egy tánc, melyet bárki elkezdhet gyakorolni edzettségi foktól és életkortól függetlenül. Természetes mozdulatokat használunk, ezért egész életen át végezhető mozgásforma.
A tánc élettani hatásai a testre:
- a nőiség kiteljesedése
- növeli az állóképességet
- fellazítja és erősíti az izmokat, szépít
- betegség esetén felgyorsulhatnak a szervezet öngyógyító folyamatai
- szülésre felkészítő és szülést megkönnyítő, illetve a szülés utáni regenerálódást segítő mozdulatok
A tánc élettani hatásai a lélekre:
- könnyebben feldolgozhatjuk a mindennapok feszültségeit, a stresszt
- felszabadító, relaxáló hatású
- nagyobb önbizalommal mozgunk a világban
- pozitív hatással van a hangulatunkra, több dolognak tudunk örülni
- meditatív, módosult tudatállapotba juthatunk, így a táncot már nem a test, hanem belülről a lélek irányítja
A tánc élettani hatásai a szellemre:
- önkifejezési, önelfogadási lehetőség
- helyes testkép kialakítása önmagunkról
- improvizációs forma, mely fejleszti a kreativitást és a fantáziát
- fejleszti a koordinációs képességünket