| Hóvirág klub | Egészségnevelő Stúdió
| Karácsonyi Parti
| Intenzív HangDala ének- és Táncmeditáció-tábor | Intenzív Nyári tánctábor
| Köszönetnyilvánítások 2006. és 2007.
Hóvirág Klub - Budapest, XII. ker. Hóvirág út. 42.
2005. január, április
A táncnak felfedeztem jótékony hatásait szellemi, lelki és testi szinten egyaránt, tehát várom, hogy jöhessek a táncórára,
és maga a zene és az érzésvilág az nekem valahogy jó. Jó hatással van rám, jól érzem magam tőle. Kicsit ki is bontakozhatok.
Testileg pedig, elég rossz az emésztésem, és ez a sok hastorna elősegíti a bélmozgást, így ez javult. Időnként szoktam otthon
táncolni a konyhában, a szobában, ahol az ablakban látom magamat, vagy az előszobában a tükörben. A hangulatomtól függően néha
még énekelek is hozzá, így tökéletes a kikapcsolódás. Azt hiszem, hogy otthon sokkal inkább ösztönösen tudok táncolni, mint
mondjuk egy olyan helyen, ahol mások is figyelnek, de ahhoz, hogy ezek az ösztönös mozdulatok előjöjjenek, ehhez kell a gyakorlás,
tehát az alapmozdulatokat nem árt elsajátítani. Az ember ösztönlény, otthon egyedül, feltétlenül. A hastáncot nem nagyon lehet
koreográfiára táncolni.
H. Brigitta
2005. január 28.
A tánc gyakorlása során testi és lelki szinten fedeztem fel változásokat. Sokat fájt a hátam, és az elmúlt.
Nagyon ritkán fáj, csak ha sokat ülök. Szerintem a hullámmozdulatok segítettek. Megizmosodott a hátam, két oldalt
ki is lehet tapintani. Régen volt olyan, hogy havonta kétszer-háromszor előjött a migrénes fejfájásom, most két hónapja
nem is emlékszem, hogy éreztem volna. Mióta mondtad, hogy a fejtologatás használ a fájdalom ellen, azóta, ha előjön
a migrén, tudatosan csinálom a gyakorlatot, meg az ujjakat nyomni kell mudratartásban, amit mutattál, ez is használ
a fejfájás ellen. Lelki szinten is: sokkal nőiesebbnek érzem magam, ott van bennem a NŐ, azt érzem. Otthon minden nap
táncolok. Van, amikor rádiózenére is, tehát modernebbre, de amit adtál, azokra is. Főleg, ha unatkozom, akkor kéne
valamit csinálni, és ezzel fölpörgetem magam, és utána már jobban megy minden. Amikor egyedül vagyok, beállok a tükör
elé, és úgy táncolok. Otthon jön magától rögtön a mozdulatsor. Én is csodálkozom, hogy húúú!, ezt tudom csinálni, meg
hogy egymás után tudom építeni ezeket a mozdulatokat. Amikor egyedül táncolok, nem érdekel, hogy néz ki, csak hogy
jól érzem magam. Ez a tánc arra is kiváló eszköz, hogy feszültségeket vezessek le. Ha boldog vagyok, akkor egészen más
zenét rakok be, egész máshogy táncolok, mint hogyha szomorú vagyok, mert akkor lassabbat, és teljesen más mozdulatok
jönnek. Ha szomorú vagyok, akkor is hallgatok vidám zenét, csak nem tudok úgy táncolni rá, mint amikor jó kedvem van.
K. Zolna
2005. április 15.
Egészségnevelő Stúdió - Budapest, VII. ker. Asbóth u. 15.
Régebben már eszembe jutott, hogy valami olyan táncot kéne megpróbálni, ami esetleg - most, hogy kisbabát várok - nem annyira
nagyon dinamikus, hanem picit lassabb. Nem tudtam, hogy termékenységi tánc volt a hastánc, tehát engem a mozgás fogott meg, maga
a mozdulatok. Amikor nálad, Bea elkezdhettem a táncot, nagyon-nagyon örültem, mert nekem ez egy óriási élmény, hogy az
életembe bekerült ez a keleti mozgáskultúra. Amióta tudom, hogy ez egy termékenységi tánc volt, számomra nem az erotikus
töltés az, ami központba kerül. Ezt a nők nem arra használták, hogy csábítsanak, nem ez volt az elsődleges cél, én nem érzek benne
egy olyan plusz töltetet. Sőt, szerintem egy spanyol táncba sokkal több erotikus mozdulatot bele lehet vinni. Egyébként mindenki
azt kérdezte, akinek mondtam, mivel foglalkozom, hogy "Hastánc"?! És ilyenkor lehet, amikor babát várunk?" Mondtam, hogy igen,
persze lehet, miért ne lehetne? Nem nagy rázásokat csinálok, meg nem mindenféle nagy mozdulatokat, hanem finoman, igenis lehet.
Én érzem, hogy jót tesz. Nekem a mozgás mindig is egy energialevezetés volt. A babavárás során is iszonyatosan sok energiám van,
tehát nem az a típus vagyok, aki így leültem, és most várom, hogy történjen valami. Nagyon jó, hogy a napi stresszt a táncban
fel tudom oldani, önmagam tudok lenni, és a testi-lelki-szellemi energiák harmónikusak lesznek. Az óra végére teljesen jól érzem
magam. Amikor szükségét érzem, tudatosan is használom a táncmozdulatokat, mert nekem is néha meghúzódik a derekam, mert hogy
ilyenkor már nagyobb a súly elöl. Mindenképp megérzi az ember azt a többletsúlyt, hiszen már a 28. hétben vagyok. Olyankor nagyok
jók a medencebillentések és a nyolcasok leírása. Érzem, hogy annyira jól kilazítja a keresztcsontot, derekat, medencét. Én
alkalmazom az elemeket pl. takarításnál is. Van úgy, hogy porszívózás közben érzem, hogy egy kicsit elfáradt a derekam, és
akkor csinálok egy-két mozdulatot, utána folytatom. A babával való kommunikáció... Érdekes, hogy tényleg azt tapasztalom, hogy
amikor táncolok, közben, mintha figyelne... Akkor nem mozog, de utána meg az órák után nagyon intenzív szokott lenni a mocorgás.
Amikor egyedül vagyok otthon, szoktam táncolni. Beteszek valamilyen zenét, és akkor követem. Hagyom, hogy történjen a dolog, hogy
az jöjjön, aminek jönnie kell. Olyankor nem azt érzem, hogy most tudatosan valami koreográfiát szeretnék megvalósítani, hanem csak
hagyom, hogy a mozdulatok jöjjenek. Minden ember más, tehát nincs két egyforma ember. Biztos, hogy mindannyiunkban szunnyad olyan
mozdulat, meg olyan kis finom rezdülések, amik mások, mint amit te táncolsz. Biztos, nekem is van ilyen. Hagyom, hogy ez
megtörténjen a zene alatt, de ezt nem biztos, hogy megjegyzem, viszont, hogyha újra betenném azt a zenét, akkor lehet, hogy
megint ugyanaz a mozdulat előjönne. Egyetértek azzal, hogy az orientális tánc mozgásos meditációvá is válhat, és ez összefügg egy
lelki érettségi folyamattal. Ha az ember belefeledkezik a táncba, akkor ez már maga a meditáció, amikor tényleg hagyja, hogy a
teste szinte önálló életet éljen, de úgy, hogy közben a szelleme irányítja, akkor szerintem ez valami hihetetlenül mély
meditáláshoz képes vezetni, és érezni fogja, hogy egyre inkább átengedi magát a zenének és a táncnak, úgyhogy ez lelki fejlődést
is ad neki. Tehát, hogy képes lesz a saját korlátait leépíteni. A tánccal teljes mértékben el lehet érni, hogy szinte megszűnik
a kívülálló zaj, emberek, bármi, amikor egyszerűen csak tényleg ott valahol, abban a kis, belső templomodban vagy, amikor bármi
történhet már a világban, mert én érzem, hogy a központomban vagyok, hogy megtaláltam azt a belső egyensúlyt, hogy jól tudom
magam érezni a bőrömben. Szerintem ez nagyon-nagyon fontos lenne a mai világban.
K. Krisztina, 28. hétben lévő várandós kismama
2005. január 31.
Intenzív HangDala ének- és Táncmeditáció tábor
Vonyarcvashegy, Balaton
2005. július 10. - 30.
A hastánc tanulás áldása: a csípőizületeim kötöttsége feloldódott, a lábfejemre jellemző ödéma megszűnt. Hastáncnak
korántsem nevezhető mozgásom legfeljebb medvetánc - de mégiscsak tánc!
Sz. Tünde
A táncmeditációk alatt mélyebben elsajátítottam a hastánc elemeit. Megmozgattam minden izmomat.
Sz. Kata
A táncmeditáció ahhoz segített, hogy levessem a gátlásaimat, ezen még van mit csiszolni, de kezdő lépésként nagyon
fontos volt.
Gy. Edit
A táncban oldottabbá váltam, régebben féltem az improvizációtól, attól, hogy nem támaszkodhatom Beára, hanem magamra
kell hagyatkoznom, pláne akkor féltem, mikor éreztem, hogy figyeli, mit csinálok. Itt, a táborban fordult elő velem
először, hogy megfeledkeztem a külvilágról, és csak a zenére koncentráltam.
K. Zolna
A tánc segített az ellazulásban, és abban, hogy új életerőt merítsek, és pozitívan gondolkozzak.
T. Noémi
Karácsonyi Parti
Egészségnevelő Stúdió - Budapest, VII. ker. Asbóth u. 15.
2005. december 21.
Azért kezdtem el táncolni, mert olyan élethelyzetben, lelki állapotban voltam, hogy úgy gondoltam, hogy nem
pszichológushoz megyek, hanem a meditációhoz akartam fordulni. Az interneten sok lehetőséget megnéztem, de mivel
nekem nagy a mozgásigényem, a táncon keresztül akartam segítséget kérni. Nekem nagyon beteg a gerincem, ezért féltem,
hogy nem fog jót tenni az orientális tánc, de az ellenkezőjét tapasztaltam, egyáltalán nem voltak fájdalmaim. Néhány
óra után lazult a derekam, és onnan a zenét is meghallottam. Nagyon élveztem a lányokkal közösen táncolni. Amit
biztosan elmondthatok, nyugodtabb és nyitottabb lettem. Az alakom is szebb, izmosabb lett, lényegesen jobban
érzem magam a bőrömben.
Katalin-napi fellépésünk élménye:
Nagyon jól éreztem magam a színpadon, de a dvd-t visszanézve nem azt láttam, ahogy éreztem, hogy mozgok, nem
voltam megelégedve magammal. Amin nagyon megdöbbentem, hogy én otthon kitaláltam, hogy mit fogok táncolni, és amikor
élesben ment, teljesen mást táncoltam, abszolút improvizáltam.
M. Katalin
Az első perctől kezdve jól éreztem magam a csoportban. Egyik jógatársam ajánlott téged, aki kismamaként gyakorolta a
táncot nálad egészen a szülésig. Először én is, mint Kata, a mozgásra koncentráltam, majd később tudtam a zenére
figyelni. A tánc adott egy magabiztosságot a párkapcsolatomban. Sokkal nyitottabb vagyok minden szempontból, a
szexuális élet terén is megnövekedett a libidóm. Nagyon jó érzés, amikor hazamegyek, beteszek egy zenét, és tánc
közben ellazulok. A táncteremből nagyon hiányoltam a tükröt, és otthon mindig kontrolláltam a mozdulataimat a
tükörben, de aztán már egyáltalán nem volt szükség rá. Egyre többet próbálok improvizálni.
Katalin-napi fellépésünk élménye:
Eleinte nem voltam megelégedve a látvánnyal, amit a tükörben láttam, mostanra ez teljesen elmúlt. A fellépési
dvd-t vissanézve nagyon jó visszajelzés volt, hogy érdemes csinálni. Láttam, hogy mindenki jól érzi magát. Nagyon
tetszett. Régen azt hittem, hogy a hastánc a magamutogatásról szól, de ez a feltevésem teljesen érvényét vesztette,
a tánc öröméért táncolok, és ezt az örömöt meg akarom osztani a nézőkkel.
Sz. Szilvia
Végigjártam egy kezdő kurzust, majd ösztöndíjat kaptam Írországba. Kint egyedül laktam, néha magányosnak éreztem
magam, és akkor fordultam a tánchoz. Egy órácska mozgás után feldobódtam, jobb kedvem lett.
Sz. Kata
Rólam tudni kell, hogy 4-5 évig balettoztam. Szerettem, de nagyok voltak az elvárások, és lelki terrorban folytak
az órák. Azért tartottam ki ennyi évig, mert lelkiismeretfurdalásom volt, ha nem mentem. Nagyon örültem, amikor
megláttam, hogy itt nincs tükör, mert a baletton mindenki magát bámulta teljesen komoly arccal, hasonlítgatva magukat
a tanárhoz, szellemiség nélkül. Én a többiekhez képest előnyben érzem magam, mert tudom, mi az izoláció, kontrakció,
ez nekem nem "kínai". Itt jól érzem magam, mert nincsenek elvárások, nincs stressz. Például, ha nem mentem balett
órára, lekorholt a tanár, hogy mit képzelek magamról, nem lehet fontosabb semmi személyes dolog a táncnál. Itt
mindenki maga dönti el, hogy mennyire fontos a tánc, mikor jön, és mikor nem. A tanárnak mindig voltak kedvencei,
akik szólóztak, a többiek pedig a háttérben elmosódtak. Annyira le voltunk korlátozva, hogy egyelőre én félek az
improvizációtól, de nagyon tetszik, hogy szabadon ötvözzük a mozdulatokat az órán, és nem előre gyártott koreográfiát
táncolunk. Érzem, hogy ezt a táncot rámszabták.
Á. Zsuzsanna
8 évig néptáncoltam profi szinten, nemzetközi versenyekre jártam a csoporttal. Nem tudom összehasonlítani a két
táncot, mert teljesen más élményeket adott. Az oktatónk szigorúan megkövetelte a rendet, fegyelmet, a rendszeres
órárajárást. Ahol kezdtük, a Karnevál szervezésében, azért nem tetszett, mert olyan oktatás jellegű volt és sokan
voltunk, itt pedig kevesen vagyunk, kis teremben, meghittebb a hangulat. Abban segített, hogy megnyissam magam saját
magam előtt. Másokkal szemben mindig nyitott voltam, de magammal szemben nem. Nem tudtam bevallani, hogy ki vagyok
én, nem tudtam azonosulni magammal. Ez a tánc nekem egy kapu, hogy magamat megismerjem. Szoktam otthon táncolni.
Annyira bele tudok fordulni a táncba, hogy elfeledkezem mindenről. Az órákon is behunyom a szemem, és egy más világba
kerülök, nekem ez tényleg egy táncmeditáció, szó szerint. Nagyon sok lány nem tudja, hogy mi a hastánc lényege, azt
tudják, hogy diszkós, csábító, szexis tánc. Nem az az emberek első véleménye, mint amit mi tapasztaltunk. Azért
járunk ide, hogy felszabadítsuk magunkban azt, ami gát.
Katalin-napi fellépésünk élménye:
Első fellépésünk mindenkiben megnyitott egy magabiztosságot. A szüleimnek az tetszett a legjobban, hogy mennyire
élvezzük, és egyek vagyunk a tánccal, és innentől kezdve teljesen mindegy, hogy ott egy kicsit akad a csípőm vagy
nem. A fellépés után a szabadtáncnál már nem néztük, hogy milyen elemeket tudunk, hanem beraktuk a zenét, és belülről
jöttek a mozdulatok. Ha a tánc közben beindul a kézmozgás, egy önbizalmat áraszt ki magából. Én pl. amikor diszkóba
jártam, úgy táncoltam, mint egy cölöp, mert nem mertem használni a kezeimet. Nagyon sok pozitív élményt adott a tánc
nem mások felé, hanem magamnak. Nekem nagyon merev a hátam, csigolyaösszenövésem van. Az első három hónapban nagyon
fájt a derekam a tánctól, majd ez elmúlt, és most elmondhatom, hogy ez a mozgás fájdalomoldóvá vált.
J. Ágnes
Nekem is nagyon jó volt, hogy te vagy a tükör. Nem zavar, hogy ügyetlenebbek a mozdulataim, néha még mosolygok is
magamon. Mindig is jól tudtam mozgatni a csípőmet. Ami nekem egy érdekes megtapasztalás, hogy olyan részizmokat
mozgat meg, amit eddig soha, érzem, hogy melyik izomból mozgatom meg a hasfalamat, és ez nekem nagyon tetszik.
Szeretném tovább fejleszteni.
Katalin-napi fellépésünk élménye:
Életemben először nem izgultam, ilyet még nem tapasztaltam, mert egyébként szociófóbiában szenvedek. Pedagógus vagyok,
és sokszor kell emberek előtt szerepelnem. Ilyenkor mindig gyomorgörcs és pánikroham kerülget. Amikor vasárnap
próbáltunk, nekem remegett a kezem-lábam. Itt nem az volt a fontos, hogy tökéletesen kell teljesíteni, hiszen olyan
embereknek adtam elő, akik szeretnek, és bármit csinálok a színpadon, ők attól el fognak ájulni. Amikor a fellépő
ruhában táncoltam, jobban éreztem magam. Az apukám genetikai problémák miatt csípőbeteg, és ma már műcsípője van.
Egész életemben egy stressztényező volt, hogy én is öröklöm tőle ezt a betegséget, de szerencsére egyik gyereknél
sem jött elő. A tánc során is féltem, hogy beáll a csípőm, de ez nem történt meg. Volt egy olyan kapcsolatom,
amiben a partnerem elnyomta a nőiségemet, és a szexualitásomat, ellökött magától, ezért a testem produkált egy
tünetet. Mind a két mellemben volt egy 9 mm-es ciszta, ami lecsökkent 3 mm-esre, most úgy érzem, hogy egyáltalán
nincs.
B. Zsuzsanna
Serdülőkoromban 4-5 évig táncoltam showtáncot, ami arra volt jó, hogy megnyíljak, önkifejezzem magam. Előtte nagyon
zárkózott voltam. Amit itt tanulok, az sokkal másabb érzés, nem csak mozgás, hanem belülről jövő simogatás a léleknek.
Azért csinálom, mert jól érzem magam benne, nem pedig azért, mert meg akarok felelni a külső elvárásoknak.
Katalin-napi fellépésünk élménye:
Nagyon jól éreztem magam. Amikor visszanéztem a videót, az nem tetszett, hogy még nem eléggé kifinomultak a
mozdulataim.
P. Renáta
Az első óra nagyon furcsa volt, mert olyan mozdulatokat tanultunk, amit előtte soha nem csináltam, és bénának éreztem
magam, de nem keseredtem el, szépen jártam, szorgalmasan. Nekem a tükör hiányzott a Karneválos tükrös terem után,
mert fura volt, hogy egy új elem tanulásánál nem látom, hogy hogyan csinálom. Most már nem hiányzik, mert te vagy a
tükör. Előtte küzdősportot űztem, ezért kemények voltak a mozdulataim. A táncnál pedig furcsa volt, hogy most nagyon
lágynak és nőiesnek kell lennem. Nagy volt a váltás, hogy hozzászokjak, hogy ne erőből indítsam a mozgásomat.
Szeretek ide járni, mert nagyon jó kikapcsolódás a munka után. Mivel meditatív jellegű, el lehet lazulni, ki lehet
kapcsolni a hétköznapokat, a stresszt. Szeretek táncolni, de vannak gátlásaim, ha figyelnek.
Katalin-napi fellépésünk élménye:
Nagyon izgultam, mert a külföldi munkám miatt nem tudtam próbákra járni, és féltem, hogy leégetem a csoportot. A
szólómat a fellépés előtti péntek délután találtam ki, és egész jól sikerült, mert az ismerőseimnek megmutattam,
és tetszett nekik. Viszont a fellépéskor, amikor kimentem, azt sem tudtam, hol vagyok, mit kell csinálnom, egyáltalán
nem azt mozogtam, amit kellett volna, tehát abszolút improvizáció volt. Nem vagyok hozzászokva, hogy sok ember előtt
előadjak valamit, gyerekkoromban orgonáltam. A szabadtáncnál kezdtem magam jól érezni.
J. Eleonóra
Abban a korban vagyok, amikor már szeretnék szülni, és úgy tűnik a páromat is megtaláltam. Hallottam, hogy az
orientális tánc szülésre felkészítő mozdulatokból áll, úgyhogy éppen jókor találtam rá. Elég fiús a beállítottságom,
a munkahelyeimen is férfiakkal dolgozom együtt, mindig én voltam egyedül nő az építőipari és programozó cégeknél. A
barátaim zöme és a rokonságom is fiúk. Mivel a nőből jön ki a gyermek, meg ő lesz az anya, ezért a tánc nagyon jó
alkalom, hogy a nőiségemet felszínre hozzam.
K. Kata
Engem nem a testedzés, mert mozgok mást, hanem a táncod szellemisége fogott meg. A Kazanlár Emil Tarot -
jelmezversenyén láttalak táncolni. Ott valami olyan jött le, hogy én azt éreztem, hogy megszűnt minden. Akkor azt
mondtam, hogy ez nekem kell. A barátnőim hívtak már hastáncra, de én nem tartottam ezt a táncot komoly dolognak,
inkább olyan könnyed mozgásnak. Szerettem volna megtalálni a test, a szellem és a lélek közötti egyensúlyt, és azt
éreztem, hogy ez a meditatív tánc segít ebben. Azt érzem, hogy egyre jobban harmóniába kerülök önmagammal, és ezáltal
a külvilággal is. Mindenképpen egy pozitív energiát kapok az órák után, amire mindenkinek szüksége van. Az önbizalmat
és a kiállást az élet területein segíti. Ez a tánc, amit te tartasz, sokkal többet ad minden szempontból, mint más
hastánc kurzus.
J. Gabriella
Én egy másik helyen, egy wellness központban kezdtem nálad, ahol tükör is volt. Ez nekem jó volt, mert láttam, hogy
a csípőm kimozdul. Azért kezdtem el táncolni, mert a szórakozóhelyeken nagyon darabosan táncoltam, és leszorítottam
a kezemet. Amikor a Vikivel próbáltunk az Asbóthban, nem is tudtam elképzelni, hogy lehet tükör nélkül táncolni, most
már el tudom képzelni. A nyári HangDala ének- és tánctáborban volt először az az élményem, hogy tánc közben becsuktam
a szememet, és megszűnt a külvilág. Annyira azonosultam a zenével, mintha kiszálltam volna a testemből. Nekem az volt
a bajom, hogy csak a fejemben láttam, hogy látványosan táncolok, akár a talajon is, de a valóságban még görcsös voltam.
Ezt próbálom fokozatosan leküzdeni.
Katalin-napi fellépésünk élménye:
Nagyon gátlásos voltam, és nem mertem mondani senkinek, hogy mivel foglalkozom. A fellépés jó alkalom volt, hogy
leküzdjem ezt.
K. Zolna
Intenzív nyári tánctábor
Élménybeszámolók a Nyárköszöntő Táncestről
Cosmos Természetgyógyász Ökopanzió, Piliscsaba
2006. július 21.-22.-23.
Hallgattam Sándor koncertjét, becsuktam a szemem, lenyugodtam, és azzal az arccal mentem a színpadra. Olyan furcsa
volt a fejem, de belül boldog voltam. A lámpaláz adott egy pluszt, mert tudtam, hogy ott van a családom, a bátyám
kislánya, aki úgy fogadott, mintha egy angyalka lennék. Látszott az arcán, hogy annyira büszke rám. Olyan jó érzés
volt, hogy csodál engem. Még ennél a fellépésnél sem éltem meg igazán a Táncmeditációt, ezért akarok sok fellépést,
hogy még mélyebben megtapasztalhassam. Olyan fura volt, hogy kimentem, és elkezdtek kattogni a fények, mert fotóztak.
K. Zolna
Nekem először a témaválasztás okozott gondot. Ahhoz képest, hogy az első fellépésen volt 20 másodperc, ki volt
számolva, hogy ettől eddig táncolhatok, a következőnél meg, találd ki, hogy mi a téma, meg találd ki, hogy mi
legyen a zene. Először azt gondoltam, jó lesz nekem a Föld, mert az olyan nyugis. Aztán hallgattam egy zenét, és
nem tudtam, hogy az milyen elem lehet, és te azt mondtad, hogy az Tűz. Úgy éreztem, nem tudom a Tüzet eltáncolni,
nekem ez kihívás, és csakazértis, hogy magamnak megmutassam, ami aztán sikerült. Most volt két percem, de ez is
kevésnek bizonyult, mert nem tudtam annyira belemerülni. Nálunk az a jó, hogy mindenki lehet főszereplő, primadonna
mégha csak két percig is, mert arra úgysem figyel senki, aki a háttérben mozog. Amikor az Ági elkezdett táncolni,
akkor kezdtem érezni, hogy ez meditáció, mert addig be volt szabályozva a háttértánc, hogy három kishajó ide, négy
forgás oda. Az Áginál meg mindenki csinál, amit akar, illetve azt mondtad, hogy legyen valami egységes, de mégis
improvizáljunk. Szerintem az úgy jó volt, hogy amikor jött az Ági, akkor csak a felsőtesttel táncoltunk, tehát volt
valami megkötés, de volt szabadság is. És akkor jött a Kiskata, ott is volt egységes, de volt impró is. A Táncmeditáció
komolyabb dolog annál, mint valami vásári látványosság. Ledegradálják azzal, hogyha azt kéri valaki, na mutass
valamit!
B. Anita
A koreográfiáról az jut eszembe, hogy amikor a szalagavatóra készültünk, és csárdásoztunk, én nagyon élveztem, sokat
röhögtünk. Utána mentünk a szalagavató táncok versenyére a BS-be, halálosan izgultunk, ráadásul parkettán kellett
táncolnunk, amin a csárdáscsizma nagyon csúszott. Mi mégis megcsináltuk, és nagyon büszkék voltunk magunkra. Ez a
két élményem volt a táncelőadásokkal kapcsolatban, amit nagyközönségnek adtunk elő. Nagyon jó érzés volt. A tanulási
folyamat erősíti a csapatkohéziót. Nekem végig ez járt a fejemben, amíg a lányok mondták az élményeiket, hogy a
táncnak van egy olyan oldala, hogy önmegvalósítás, ugyanakkor nagyon erős a csapatszellem is, ez a kettő együtt.
Akik a háttérben táncolnak, azoknak egymásra is kell figyelniük, és amikor te lépsz ki, akkor vagy leginkább önmagad.
Az tetszett, hogy a háttértáncosoknak csak az van megadva, hogy mit mozgassanak, de improvizálhatnak, mert így
végig bele tudod élni magad a zenébe. Én nagyon zenei alkat vagyok, és szeretek táncolni más műfajt is. Amikor
táncolok elengedem magam, és átadom magam a zenének. Kettős célból táncolok: önmegvalósítás és a meditáció megélése.
F. Ancsa
Köszönetnyilvánítások 2006. és 2007. évben
Kedves Bea!
Köszi az emailedet!
És köszi a táncórát is, olyan jól éreztem magam egész nap, nagyon jól tudtam dolgozni!
Szia jövö héten!
Heleen - hárfaművésznő
2006. november 22.
Kedves Bea!
Megkaptam az elméleti alapokat.
Köszönöm.
Én azért járok az órákra, mert valami egész másba akartam kerülni, mint ami itthon körülvesz. Nőies és lazító dologba. Erre nagyon jó a
hétfői óra és persze jó lenne minden nap, de ez most több szempontból nem megy.
Szóval nem tudom, hogy itthon gyakorlok-e, de minden esetre elmentettem a kincsestáramba, az igazán fontos dolgok közé.
Jó, hogy megvan.
Mégegyszer köszönöm és szép hetet kívánok Neked: Panka
B. Anna
2007. január 9.
Szia,
Bea.... nekem, a lelkemnek, az életemnek... nagyon fontos volt az az idő, amikor készültünk a Tarot-os fellépésre.
Nekem nagyon hiányzik.... Én nagyon nagyon szeretnék ilyen jellegű táncot táncolni... ez nem csak művészet és tánc...
ez a léleknek egy simogatás... segít feldolgozni a mindennapi és nem mindennapi eseményeket... nekem te sokat
segítettél... tudod hogy az élet nem könnyű... fiatal vagyok, de én is rájöttem... nekem az elmúlt időben a tánc
volt az, ami segített fennmaradni... és ezt te hoztad ki belőlem... sok helyre jártam és járok táncolni... de te
mutattad meg nekem, hogy a tánc nem csak öröm, buli vagy ilyesmi, hanem maga ez élet történései...
J. Ágnes
2007. február 13.
Szia Bea!
Most egy darabig biztosan nem megyek az órákra, ezért szeretném megköszönni az eddigieket. Amolyan halak módjára
szükségem van kicsit még az önként és boldogan választott kötöttségből is kihátrálni. A nyár hatása is bizonyára,
iskolák tanévei, színházi évadok, most lányom miatt újra tanév és még ez a civil munkahely is évadszerűen működik,
hát nem mulatságos. Ez hát a távolmaradásom egyik oka. Másik, hogy a tavaly októberi tánckezdés szerencsésen
elindított egy régen várt folyamatot, olyan pici dolgot, mint az életem rendbetétele. Sokszor olvastam és hallottam,
hogy az első lépés megtétele a nehéz. Aha, gondoltam ilyenkor én, de hogy teszem meg azt, az elsőt. Nehezen, az a
tapasztalatom. Visszagondolva, nekem a táncórák volt az első lépés tavaly májusi "véletlen találkozásunknak"
köszönhetően. Aztán következett alvó emberi kapcsolataim felélesztése és ápolása, megélése annak, miért is jó nekem
a saját életem, s bár kilóimtól azóta sem szabadulok (sőt), női önbecsülésem visszatalált, bátran mosolygok az
emberekre. Biztos vagyok benne, hogy ezt a változást, fejlődést a mozgás, a táncmeditáció indította el, ezért
köszönöm a foglalkozásokat, a munkádat.
Kedvencem a bemelegítés és a lazítás volt sokáig. Nem vicc, a ráhangolódás várakozása és az elvégzett munka
sikerélménye volt mindig ezek mögött. Aztán a kedvencek közé lépett az improvizáció, ne hagyd magad a
bátortalankodóktól eltántorítani, így van értelme! Így egyedi, fizikum-és lélekfejlesztő is a Táncmeditáció.
Üdvözlettel és szeretettel: Lilla
Z. Lilla
2007. június 29.
A tánc, mint meditáció
Felgyorsult, rohanó világunkban ritkán engedjük meg magunknak, hogy kicsit megálljunk, megnyugodjunk. Egyre több terhet veszünk magunkra, cipeljük magunkkal hosszú évekig. Ezek a lelki terhek testi szinten is megmutatkozhatnak, zsírpárnákként lerakódva terhelik testünket. Természetesen jótékony hatásuk is van. Megvéd minket a külvilág hatásaitól, de ezzel párhuzamosan el is szigetel attól.
Ahhoz, hogy megengedjük magunknak, hogy a külvilág hasson ránk, hogy megengedjük magunknak, hogy a világ részeként létezzünk, nagy bátorságra van szükség.
A bátorsághoz lelki erőre, önbizalomra.
Önbizalmunk, magabiztosságunk alapja pedig önmagunk szeretete.
Ezen lelki erő, lelki tartás megteremtésének egyik lehetősége az önmagunkra figyelés, a befelé fordulás, a belső béke megteremtése. Isteni valónk, akivel egy meditáció során találkozhatunk, segít harmóniát teremteni életünkben. Lelkünk egészséges átalakulása, testünket is egészségesebb irányba alakítja.
A meditáció egyik formája lehet a tánc, a táncmeditáció. Napi szinten nyújt segítséget a mindennapok gyötrelmében elfáradt léleknek a megnyugvásra, az öntisztulásra.
2010 februárja óta táncolok, meditálok, „táncmeditálok”. Sokat segített abban, hogy harmóniára leljek a mindennapjaimban. Lelkem erősödésével már nincs szükség a testi bástyákra sem. Le tudom tenni terheimet. Ami testi szinten azt eredményezte, hogy fél év alatt 20 kilót fogytam. S mint egy pozitív „ördögi kör”, ez magával hozza azt, hogy még boldogabb legyen a lelkem, még vidámabb, még könnyebb, s ez által a testem is egyre felszabadultabb, s egyre könnyedebb...
Borcsa
2010. december 11.